A
település első
írásos
említése 1332-ből származik, amikoris
Hymeshaz a Pécsi Püspökség
birtokaként
volt nyilvántartva. Az 1542. évi
adólajstromból arra lehet következtetni,
hogy
akkor itt két község állott:
Felsehymeseghaz és Alsohymeseghaz. A falu nevének
eredete egyébként a
történészek szerint minden bizonnyal
templomára vezethető
vissza. A ház szó jelentette a templomot, amely
festett, vagyis hímes lehetett.
A kutatások arra utalnak, hogy Szent István
korában már biztosan jelentős
községnek számított
Himesháza, temploma pedig a környék
tíz települését is
ellátta. A községet aztán a
török idők nagyon
megtépázták, szinte teljesen
elnéptelenedett, de 1721-ben a merkantilista
gazdaságpolitika gyakorlatának
megfelelően németeket telepítettek ide, s
így a lakossága akkor teljes
mértékben német nemzetiségű
lett. A német családok a régi magyar
falutól délre
telepedtek le, a későbbi telepesek viszont ezen az
új helyen alakították ki a
mai falu két, egymással párhuzamos
főutcáját. Az egykori lakosság
őshazája
bizonyítottan Németország, a
betelepítettek jórésze a fuldai
uradalomból
érkezett. A második
világháború után, 1945-ben
676 német nemzetiségű embert
köteleztek kitelepülésre, ám
utolsó pillanatban a többségük
visszajöhetett. A
távozók helyére 82 bácskai
székely család érkezett elsősorban
Hadikfalváról,
valamint 21 család jött a
csallóközi Kiskaszmályról. A
különböző nemzetiségű
emberek közti kezdeti feszültségek
rég konszolidálódtak, s az
egymáshoz való
viszonyuk harmonikussá vált.